Regisztráció | Elfelejtett jelszó
Belépés
Kapcsolat
Facebook Twitter
Indavideó
E-mail
Gyakran ismételt kérdések
Felhasználók
dleny
Státusz: 2 perce
Tag
okostibi
Státusz: 15 perce
Tag
kisgyime
Státusz: 60 perce
Tag
tr18
Státusz: 2 órája
Tag
sosehol
Státusz: 4 órája
Tag
Lord Kopi
Státusz: 5 órája
Tag
kuronkensi
Státusz: 5 órája
Tag
Ricz
Státusz: 6 órája
Adminisztrátor
dirus01
Státusz: 6 órája
Tag
Zolko57
Státusz: 6 órája
Tag
Paca11
Státusz: 7 órája
Tag
Arcueid84
Státusz: 10 órája
Tag
Partneroldalak
Animagazin Anime Center
AoiAnime DEVstance
DragonHall+ Guddo-Fansub
Haru-Subs Issho Tosho
Lair of the Ronin Namida Fansub
PancakeHut Prof. William
Ricz/Ronin Factories Blog The Librarian Warrior
Urahara Shop Wakabashii
Támogatás

Oldalunk fenntartásához te is hozzájárulhatsz egy jelképes összeggel.

Részletek | GyIK

Aktuálisaink
Alice to ZourokuAzur LaneCat Shit OneChoujigen Game Neptune Th...Chuukan Kanriroku TonegawaFate/Extra: Last EncoreFate/Grand Order: Zettai ...Gaikotsu Shotenin Honda-sanGinga Eiyuu DensetsuGinga Eiyuu Densetsu: Die...Girls' Frontline Chibi Th...Gyakuten SaibanHulaing BabiesJust Because!KakeguruiMadan no Ou to VanadisMahoutsukai no YomeMidori no MakibaoMonster Musume no Iru Nic...Occultic;NineOsomatsu-san S2Shuumatsu nani shitemasu ...Steins;Gate 0Tensei shitara Slime Datt...Tsuki ga KireiTsurune: Kazemai Koukou K...Uchi no Ko no Tame naraba...UltramanViolet Evergarden
Eseménynaptár
H K Sze Cs P Szo V
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30  

Nincsenek előjegyzett események.

Tagfelvétel
Tagfelvétel
1. fejezet: Afrika
Meleg van.

Annyira nagy a hőség, hogy ha csak pusztán állok tétlenül, akkor is szakad rólam a víz. Ha csak egy kicsit is mozgok, akkor mondani sem kell, csak jobban izzadok. Nem mintha a talpam alatt a homok nem égetne kellően pokolian, éreztetve velem, hogy mintha tükörtojásként főnék meg egy serpenyőben.

Ez Tobruk, egy stratégiailag fontos város Afrikában. A Római Birodalom óta fontos település volt Cyrenaicában, köszönhetően annak, hogy itt futottak össze a karavánvonalak. Most pedig van itt egy erőd és hatalmas kikötő, nem beszélve a légi támaszpontról. Ezért is állomásozik itt az Egyesült Emberi Erők afrikai hadteste.

Noha a város mindössze 3000 kilométerre van a Földközi-tenger gibraltári kapujától, a Velencei Hercegség könnyen képes ellátmányozni Kréta szigetéről. Mivel a neuroi igyekszik távol maradni a partoktól, amennyire csak lehet, így viszonylag biztonságosan lehet utánpótlást biztosítani az Afrikában állomásozó erőknek, amíg egy jobb útvonalat nem sikerül választani.

Bár a legjobban védett vonalunk a Halfaya-hágóban csak 140 kilométerre van tőlünk. Ezt a távot egy földi típusú, vagy ami rosszabb, egy légi típusú neuroi pillanatok alatt képes megtenni.

* * * * *


A neuroi a semmiből jelent meg 1939-ben, amikor is komoly invázióba fogtak az emberiség kiirtására. Az első egységeik a Fekete-tenger felől repültek ki a lebegő kaptáraikból.

Az európai országok tartották magukat, ameddig lehetséges volt, de az inváziót elsőként megtapasztaló Ostmark elesett. Ugyanazon év telén megkezdődött az észak-európai Soumus megszállása, 1940-re pedig a teljes karlslandi haderő védekező harcokba kezdett a néhai Ostmarkkal közös határuk mentén.

A neuroi invázió mindent elsöprő erejével szemben a karlslandi erők vereséget vereségre halmoztak, majd júniusra Berlin is elesett. A boszorkák kitartó küzdelmének segítségével sikerült késleltetni a neuroi előrenyomulását, ezzel lehetővé téve a lakosság és az uralkodócsalád sikeres evakuálását Neu Karlsland ipari központjába Dél-Liberionba. Viszont Európa legerősebb katonai erejének elsöprése után a szomszédos Gallia gyertyalángként állt a szélben.

Eközben a neuroi megindult a Fekete-tengertől délre, 1940 szeptemberére elérve Egyiptomot. A brit hadsereg félve attól, hogy elvágják a kommunikáció lehetőségét India felé, megerősítette az ottani állásait, viszont a Gallia védelmére kirendelt brit erők így létszámon alul maradtak. Nem volt nagy meglepetés: Egyiptom is hamar elesett a megszálló erőkkel szemben.

A karlslandi erők egy része segédkezett a kontinensről való kivonulásban Britannia felé, majd angol kérésre dél felé indulva, átkeltek a Földközi-tenger felett Cyrenaicába. Ugyanekkor a Romagnai Fejedelemség katonai támogatást küldött a szövetséges erőknek, ezzel megalakítva az afrikai hadtestet.

Tengeren a főerőket a Romagnai Fejedelemség és Britannia flottája adta, logisztikai nehézségekkel küszködve messze az Újvilági Liberiontól és Neu Karlslandtól. A további emberanyaggal és ellátmánnyal az emberiségnek épphogy csak sikerült holtpontra jutnia. Ennek oka elsősorban a Boszorkák hiányában volt keresendő. A legtöbb brit boszorka, akik a légierőnél szolgáltak, a Brit-szigetek védelmére lett kirendelve és csak kevés gyalogsági páncélos egység került át Észak-Afrikába.

Romagna és Velence a főerőiket az Alpokban állomásoztatták, ahol a közös haderő feladata a neuroi útjának elállása volt dél felé, bármi áron. A Fuso Birodalom haderejének legjavát Orussia hadseregének megerősítésére küldte az Urál-hegység vidékére, de a hirtelen Szibéria felett feltűnő neuroi hullám elszigetelte őket és szinte lehetetlenné tette a térségben a manővereket. Csak az Európai Felderítő Flottát küldték a Nagy Háború korai szakaszában és a Birodalmi Hadsereg Légierejének Európai Felderítő Egységei szabadon tevékenykedhettek Európában. Karlsland volt az egyetlen, aki légi egységeket tudott küldeni a kontinensre. De ezért súlyos árat kellett fizetniük, ami nem volt más, mint a szülőföldjük elvesztése.

* * * * *


Mielőtt még idejöttem volna, hallottam a híreket egy boszorkáról, aki zseniális szolgálati rekordot halmozott fel Afrikában. Mint haditudósító, úgy döntöttem leközlöm a történetét az egész világ számára, hogy tudjanak róla, így nem kis útba fogtam a Fuso Birodalomból egyenesen ide Afrikába.

Európa térképe (a háború előtt)


A yokosukai kikötőből indulva egy hónapig tartó úttal sikerült eljutnom Britanniába. Az út során a hajónk belefutott egy olyan hatalmas tengeri viharba a Jóreménység-fokánál, ahol nem lepődtem volna meg, ha a hajónk az egyik pillanatról a másikra elsüllyedt volna. Talán könnyebb lett volna a Szuezi-csatornán átkelni, ha még a kezünkön lenne. Legalább fél hónappal kevesebb időbe telt volna az utazás.
Mikor megérkeztem Britanniába, próbáltam átszállni egy másik hajóra Afrika felé, de azt mondták, hogy erre fél hónapot még várnom kell.

Mivel más választásom nem volt, próbáltam nem vesztegetni az időmet Britanniában és hallottam mindenféle szóbeszédből ezt-azt. Olyanokat is, hogy terveznek elit boszorka osztagokat felállítani különböző országok pilótái közül, hogy a világ minden táján felvehessék a küzdelmet. Mondjuk én kétlem, hogy ez olyan egyszerű lenne. Mindegyik nemzetnek megvan a maga véleménye és terve, így biztos eltart egy darabig a különböző vezetők és parancsnokok közt, hogy ebben meg tudjanak állapodni. Persze, hallottam olyanokat is, hogy néhány ország önkéntesei összeálltak és aktív harcot viselnek Suomusban. Lehet, hogy ezek a szóbeszédek valami ilyesmire alapoznak?

Amíg információt gyűjtögettem, sikerült találkoznom az országom boszorkáival, mind a Császári Hadseregből, mind a Császári Haditengerészet kötelékeiből.

A Birodalmi Hadsereg részéről Suwa Masuzu hadnaggyal sikerült összefutnom a 47. Független Repülőszázadból. Tőle megtudtam, hogy Európába küldték és egy új Striker egység prototípusát, a Ki-60-asat teszteli. A Ki-60-as mágikus hajtóműve egy DB601A motor, amit Karlslandban használtak előszeretettel. Ez bizonyult a legjobban használható hajtóműnek Európában.

Egy olyan visszafogott viselkedése volt, hogy az ember nem mondta meg volna róla, hogy katonaként dolgozik, mindemellett kedves, tapintatos volt és választékosan beszélt. Boldogan mesélt nekem a két húgáról, akik maguk is boszorkákként szolgálnak. Miután készítettem róla egy képet az örök hűséges Leica II fényképezőmmel róla, megkért rá, hogy a húgainak is küldjek a képből egy-egy példányt, noha nem mostanában fogok hazatérni Fusóba. Azért felhívtam a figyelmét, hogy még koránt sem biztos, hogy egyszer majd megkapják a képeket.

Ezután a haditengerészetnél szolgáló boszorkával találkoztam, aki a legendás revali osztag közelében szolgált, Sakamoto Mio főtörzsőrmesterrel. A háború kitörésekor a Haditengerészet állandósított Strikerének, a Type Zero vadászhordozónak fejlesztésében vett részt. Ő volt az az ászpilóta, aki egy prototípus modellben szállt fel, hogy elfogja a neuroit.

Elmesélte, hogy miként harcolt Revalnál, miközben az új Striker egységek fejlesztésében segédkezett, valamint amelyek tesztelési adatait kellett brit kutatólaborokba rendszeresen elvinnie. Mivel elég elfoglalt volt, nemigen volt társalgós kedvében, de az örömteli nevetése lehengerelt. Figyelmes boszorka volt, meglepően őszinte és gondoskodó jellemmel. Örültem, hogy tudtam vele egy kicsit beszélgetni.

Nem sokkal azután, hogy ezekre az információkra szert tettem, készen állt egy hajó Afrika felé. Csak hát, a hajó olyan öreg volt, hogy nem tudtam nem gondolni arra a lehetőségre, hogy még Afrikáig se jutunk el vele. Mintegy válaszul a kételyeimre, a hajónak meg kellett állnia a gibraltári kikötőben
javítás céljából. Kihasználva a lehetőséget, elkezdtem érdeklődni a célom felől, valamint vettem néhány olyan holmit, amire mindenképpen szükségem lesz vagy lehet Afrika sivatagaiban. Lehet már késő lett volna akkor beszerezni ezeket, mikor már megérkeztem.

A tűző nappal és a hőséggel dacolva majd egy olyan tájon, ahol egy homokvihar hamar átrajzolja a vidék képét, biztosra kellett vennem, hogy a bőrömből alig látszik ki valami. Vettem egy sálat, amit az ottani nomád népek is viselnek és pár katonai zárt szemüveget. Ezekbe bebugyolálva senki se fogja tudni megmondani küllemre, hogy nő vagyok vagy férfi, így lehet tényleg ezek voltak a legjobb választások számomra. Ugyanakkor a homok és a por attól még behatol minden apró résen, így számítottam arra a lehetőségre is, hogy úszni fogok a homokban. Őszintén megmondom, ez az utolsó hely a Földön, ahol élni érdemes.

Mikor végre kikötöttünk és a holmimmal felpakoltam, ott állhattam Tobruk kikötőjében. A hajó pedig nem tűnt másnak addigra, mint egy halom ócskavasnak. Hihetetlen.

Egy okból jöttem el a Fuso Birodalomból egészen idáig: megtalálni a legendás boszorkányt, „Afrika csillagát”. Kiváló vadászpilóta hírében állt, aki úgy ragyogott, mint egy csillag... vagy nem is, mint a Nap maga. Hanna-Justina Marseille főhadnagy, akit inkább csak a hívójelén, „Gelben 14-ként” ismertek, a 27. repülőszázad 3. századának rajparancsnoka a karlslandi légierőtől.
Írta: Ricz · 2016.02.03 00:05 · 629 megnyitás