Regisztráció | Elfelejtett jelszó
Belépés
Kapcsolat
Facebook Twitter
Indavideó
E-mail
Gyakran ismételt kérdések
Felhasználók
Drithel
Státusz: 1 órája
Moderátor
Taisama
Státusz: 2 órája
Tag
Sonic_Cruiser
Státusz: 2 órája
Tag
Shuchan
Státusz: 3 órája
Tag
cserdava
Státusz: 3 órája
Tag
georgee
Státusz: 3 órája
Tag
Rojin
Státusz: 3 órája
Tag
Mero
Státusz: 4 órája
Tag
RavenWolf
Státusz: 4 órája
Tag
nyaa
Státusz: 4 órája
Tag
originals1996
Státusz: 4 órája
Tag
robeetfk1985
Státusz: 4 órája
Tag
Partneroldalak
Animagazin Anime Center
AoiAnime DEVstance
DragonHall+ Guddo-Fansub
Haru-Subs Issho Tosho
Lair of the Ronin Namida Fansub
PancakeHut Prof. William
Ricz/Ronin Factories Blog The Librarian Warrior
Urahara Shop Wakabashii
Támogatás

Oldalunk fenntartásához te is hozzájárulhatsz egy jelképes összeggel.

Részletek | GyIK

Aktuálisaink
Alice to ZourokuAzur LaneCat Shit OneChoujigen Game Neptune Th...Chuukan Kanriroku TonegawaFate/Extra: Last EncoreFate/Grand Order: Zettai ...Gaikotsu Shotenin Honda-sanGinga Eiyuu DensetsuGinga Eiyuu Densetsu: Die...Girls' Frontline Chibi Th...Gyakuten SaibanHulaing BabiesJust Because!KakeguruiMadan no Ou to VanadisMahoutsukai no YomeMidori no MakibaoMonster Musume no Iru Nic...Occultic;NineOsomatsu-san S2Shuumatsu nani shitemasu ...Steins;Gate 0Tensei shitara Slime Datt...Tsuki ga KireiTsurune: Kazemai Koukou K...Uchi no Ko no Tame naraba...UltramanViolet Evergarden
Eseménynaptár
H K Sze Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31      

Nincsenek előjegyzett események.

Tagfelvétel
Tagfelvétel
6. fejezet: Marseille
Ahogy közeledtem a sátrakhoz, láttam, hogy valaki áll a táboron kívül. Egy magas, sötétbőrű alak. Közelebb mentem, földi páncélos gyalogságinak tűnt, páncélozott Strikert viselve. Elég ritka a néger boszorka. Mondjuk ő volt az első, akit láttam.

- Állj!

A páncélos gyalogságis rám szegezte a fegyverét. A szokványos kézi fegyverektől jóval nagyobb volt, amit más nehézgyalogsági sorkatona szokott kézben tartani. Nem is annyira fegyvernek, hanem inkább ágyúnak tűnt. Ha valakit azzal meglő, abból biztos csak a cafatjai maradnak. De az sem kizárt, hogy nem marad utána semmi.

- Az engedélyét.

Elővettem a sajtó- és támaszponti engedélyem és felmutattam neki. Alaposan megvizsgálta a papírokat, majd behajolt a sátorba, ahol szólt valakinek.

- Kerüljön beljebb.

Ez egészen könnyedén ment. Az őr felém fordult ismét és a sátron belülre mutatott. Meghajoltam, majd beléptem.

- Üdvözlöm szerény palotámban.

A kinti tűző napsütés után a sátor belső félhomálya miatt egy pillanat erejére semmit se láttam, majd a szemem szépen fokozatosan kezdett hozzászokni az új fényviszonyokhoz. Körbenéztem kicsit: csodásan berendezett sátor volt, mintha csak egy komplett lakást helyeztek volna át Párizsból. Csak a falak vászondrapériák voltak és a hagyományosan kézifegyverek tüzét felfogó homokzsákokból állt a heverő. Néhány lőszeres láda voltak az asztalok és a székek, a háttérben pedig egy egyszerűen berendezett bárpult állt. Mint egy montmartre-i kávézóban, olyan volt. Végül, a terem hátterében egy gyönyörű fiatal lány ült, engem bámulva, széles mosollyal az arcán.

- Úgy hallottam szeretne meginterjúvolni. S mindezért képes volt a világ végére is eljönni.
Magas volt, hosszú fehéren ragyogó szőke hajjal és hosszú lábakkal. Az a Marseille főhadnagy, akiről már annyit meséltek. Pontosan úgy nézett ki, ahogy a szóbeszédek leírták. Büszkébb, életvidámabb, túláradóbb hévvel, romantikusabb mindenkinél. Nem volt különb boszorka, mint a kalandfilmek hősnői vagy egy filmsztár.

Hanna-Justina Marseille

Bár a világ végének nevezte ezt a helyet, ezt Fusóról is el lehet mondani, főleg azért, mert amilyen messze van Európától… Mikor ezt feleltem rá, hangosan felnevetett.

- Valóban, Fuso tényleg elég messze van Európához képest. Bár, Fuso is egy civilizált ország, nem? Leginkább ehhez a sivataghoz viszonyítva, ahol a civilizációnak a leghalványabb jelét se látni. Még a nagy Római Birodalom dicsősége is eltűnt a végeláthatatlan homokbuckák közt. Alig néhány éve pedig csak pár nomád élt itt, akiket elijesztettek a neuroi seregek. Ez a hely bizony tényleg a világ vége.

Szóval ezért mondta.

- Á, ha már beszélgetünk, miért is nem iszunk valamit? Mit kér? - Kiszólt a sátorból, megkérve az óriás gyalogsági boszorkát, hogy jöjjön be. - Hadd mutassam be magának. Ő a tisztiszolgám, Matilda. Transvaalból jött csak azért, hogy a tisztiszolgám lehessen, s egyszer vetett rám egy pillantást, mert „Az Úr mondta, hogy ön mellett szolgáljak.”

Transvaal Afrika déli végén található. Nem kis utat tett meg ezért.

- Az isten, akikben ők hisznek, sas alakjában szállt észak felé. „Szolgáld őt.”, lényegében ezt mondta neki.
Abban a pillanatban Matilda is bekapcsolódott a beszélgetésbe.

- A sasok az istenünk szolgái. Az Úr uralkodik az égen, akár a sasok. Ő vezetett ide, végig a szemem láttára.

Marseille könnyebben elmosolyodott Matilda történetét hallgatva.

- És én pedig hálás vagyok, hogy itt vagy, Matilda. Bár, ma már nem szorulok a védelmedre, de egy száraz Martinit elfogadok.

Matilda levetette az egyszerű fegyverzetét és a bárpult mögé lépett.

- Ma mit óhajt?

- Áh, hmm, mit szólnál egy Monty-hoz?

- Értettem.

Figyeltem, ahogy Matilda gyorsan kivesz néhány üveget. A fürge mozdulatai erős kontrasztban voltak a robusztus testével. Vajon Párizs legjobb bárjainak széles alkohol választékához hasonló az itteni választék?

- És ön? Azt ne mondja, hogy nem tart velem.

Megkérdeztem, hogy mit iszik. Szerettem volna tudni pontosan mi is ez a Monty.

- Áh, Monty egy brit tábornok, aki nemrég vette át az afrikai parancsnokságot. Ő a 8. hadtest parancsnoka.

De akkor miért ugyanez egy koktélnak is a neve?

- Nos, elkészült, miért is nem kortyol bele, hogy milyen?

Felém nyújtotta a poharat, amiben egy kicsiny olívabogyó úszott. Épp csak a szám széléhez ért, de már meg tudtam róla mondani, hogy a szokottól erősebb ez a Martini. Lehet több ginnel keverték.

- Bizony, a gin és a vermut közt az arány ebben tizenöt az egyhez. Ahogy Monty is: ha nincs tizenötszörös túlerőben a másikhoz képest, akkor nem támad.

Szóval akkor innen az ital neve. Bár elég nehéz lehet tizenötszörös túlerőben lenni a neuroi-jal szemben.

- Ó, hogyne. Ezért sem rendelt el eddig még offenzívát.

Úgy tűnt ez a támaszponton egy gyakran visszatérő vicc lehetett. Lehet csak a katonák viccelődtek ezzel a túlzásba vitt óvatossággal, de az sem kizárt, hogy valóban igaz. Annak a marconaságnak, amit más hadszíntereken megszoktam, itt nyoma sem volt.

Még a szülőföldem, Fuso is heves harcokba keveredett, nem csak az Európai Expedíciós Flottával, hanem Szibériában is, ahol a neuroi csak úgy hirtelen feltűnt. Szemmel tartottam a háború minden egyes pillanatát mielőtt eljöttem Afrikába, és mivel az országunk, földünk is nagy valószínűséggel lerohanásra kerül a közeljövőben, a katonáink is sokkal mogorvábbak lettek a rettegés hatására.

Aztán pedig ott van a keleti front. A Karlsland egy részének visszafoglalására irányuló ellentámadás indult, ami egy nagyszabású támadás volt északról, és a Barbarossa-hadművelet nevet kapta. Bár a teljes harcvonalon még mindig kemény ütközetek zajlanak, a Rall őrnagyhoz hasonlóan súlyosan sebesült boszorkák száma rohamosan nőtt. A hadjárat üteme egy lépés volt előre és egy hátra. Vagy inkább egy lépés előre és három hátra, ha konkrétak szeretnénk lenni. Liberion nemrég indult áldásos segítségének hamarosan újabb friss haderővel lehet támogatni a már harcoló alakulatokat.

Ugyanakkor, ez még nem jelentette azt, hogy az afrikai hadszíntéren a háború már eldőlt. Ha már támadni nem is, de az állásaikat és a frontvonalat a katonák legalább tartani tudták. Gondolom, ez csak részben okozza Marseille örömét. Ezzel a gondolattal folytattam az interjút.


Végül, egy teljes éjszakát átbeszélgetve, mindenfélét hallottam Marseille-től. Minden alkalommal, mikor valami témát érintettünk, abból egy másik született. Már csak arról, hogy miként lett ászpilóta, hogy került ide az országából és ragadott fegyvert egy egész regényt lehetne írni. A legtöbb ászpilótának, de talán nem csak nekik, hanem minden egyes harcoló katonának vannak ilyen, vagy ehhez hasonló drámai történetei. És ha tovább akarok menni, akkor minden harcoló embernek a titkos vágya az, hogy megvédje a világot és vele együtt a szeretteit. Amíg ez jár a fejükben, addig ez a kietlen sivatag is a mi gyönyörű bolygónk része.


Éjszakára viszont elváltak útjaink. Marseille a kezembe nyomott egy ásót arra az esetre, ha az éjszaka során könnyítenem kell magamon.

- Menjen ki a sátorból, majd haladjon előre ötven lépést. Forduljon jobbra és tegyen még húsz lépést és akkor használja ezt az ásót.

Persze, éjszaka egy lelket se látni, így pontosan azt tettem, amit mondott. Bár nem tudom, hogy nem-e valamelyik boszorka esetleg lát a sötétben vagy valami.


Bár nem hittem volna, hogy reggel új jelzőtáblával fogok találkozni. A sátor előtt állt egy kicsiny tábla, rajta a már ismert „Ötven lépés előre és jobbra húsz.” szöveg.

Követtem az utasításokat, aztán egy újabb táblát találtam leszúrva a homokba, rajta egy nyílformájú palánkkal, ami lefelé mutatott, rajta: „Itt végezte dolgát fusói bajtársunk tízezer kilométerre távol az otthonától.” Körbenéztem, s több hasonló feliratú táblácskával találkoztam. Ekkor döbbentem rá, hogy az egyik viccének áldozata lettem.
Írta: Ricz · 2016.02.03 00:27 · 557 megnyitás